Üresség, élet, csömör, balatonpart, szorongás, napsütés, félelem, bakonyi erdők, medvehagyma, hétvége, család, boldogság...félek

Szombat van, este, kellemesen zsibbadok a bolognai reptéren vásárolt Sangiovese-től, kellemesen kiszívott a nap, volt Balaton, peca, bőséges elviteles éttermi ebéd a teraszon, aztán átmentünk a bakonyba, a Som-hegy alá medvehagymát szedni. Mondhatnám, hogy úgy, mint a "békeidőkben" , de akkor sosem csináltunk ilyet. Faltuk a friss levegőt, száguldoztunk az üres utakon, miközben a világ összeomlott körülöttünk... Ennyi maradt, itt vagyunk egymásnak és amíg ki lehet menni a természetbe addig van hol lennünk, addig van miért, addig nem vész el. Az "egyénileg végzett szabadidős és sporttevékenység" láthatóan összességében jót tett a csapat lelkének, ennek ellenére estére visszazökkentünk az apátiába. Én most eléggé padlón, leültek a lányok is de nem engedem, próbálom kilökni magunkat ebből, nem szeretném, ha egymást húznánk le, inkább feldatokat kell találni, hogy ne legyen időnk a lehangoló részletekkel foglalkozni. Az a baj, hogy egyre inkább kezd kirajzolódni, hogy ez az év ilyen apokaliptikus rémálom marad. Látszólag egyedül a kicsi tartja magát a legjobban, szegény gyerek, 7 évesen átmenni ezen, bár lehet jobb így, a kicsik még könnyebben feldolgozzák a szörnyűségeket.

No sebaj, holnap új hajnal virrad, addig a bor kitart, a halál meg közben járja vad táncát szerte a világban. Valamit majdcsak kitalálunk majd na... 

Hétfőtől home office, kaptam 2 hét haladékot, talán addigra rájönnek benn, hogy ez már nem játék. Kissé fáj a torkom és köhögök, remélem ennyivel megúszom...