Folytatódik az otthoni gálya. Ma reggeli telkonfban a főnököm haloványan bocsánatot kért amiért tukkó volt velünk az elmúlt időszakban. Legalább beismerte. Nem értem egyébként miért van szükség erre ilyen helyzetekben, kb az egyetlen dolog amire építhet, az a mi hozzáállásunk és szakértelmünk. A bizalmatlanság meg a baszogatás erre azért nincs olyan túl jó hatással...

A hírolvasásba belecsömörlöttünk teljesen, már a szoperatív törzset sem szoktam nézni, ami fontos előbb-utóbb úgyis megtudom. Annyira elfáradtam ma munka közben, hogy szundiztam egy órácskát délután a kanapén. Végülis ha a monitor előtt végzett munka után járó ki nem vett 10 perc kötelező szüneteket összeadom akkor simán belefér :)