Megint csak elmúlt a hétvége brühühü, azért hálistennek nem telt tétlenül. Remekül szórakoztunk, így mindenki kicsit kiszakadt a hétköznapi rutinból és új lendülettel esik neki az új munkahétnek. Ami ráadásul csak 4 napos, tehhát kibírható, hétvégén meg jön az ünnep, tojásfestés, sonkafőzés, öröm és bódottá. Megint egy lemondott utazás, itt családi húsvét lett volna a Bakonyban, de sajnos ez is lemondásra került, egyrészt magunk miatt, másrészt nem tehettük ki idős szállásadónkat az általunk esetlegesen hurcolt vírusnak.

Szóval megy a munka ezerrel, közben intézgetjük a terveinkkel kapcsolatos adminisztrációt. Ma éppen referencialevelet fogalmaztam angolul, nagyon remélem, hogy a főnök is aláírja és a sóhivataloknak is oké lesz. Úgy gondolom a hangulatunknak mindenképpen jót tettek az ilyen típusú fejlemények, remélem sikerül normálisan végigvinnünk a dolgokat... 

A fertőzöttek száma csak vánszorog felfelé kis hazánkban, a gyalázatos halálozási statisztikát leszámítva, nem is lenne rossz statisztika, csakhát az a fránya alig 25 000 elvégzett teszt elég vézna.Csak összehasonlításképpen Szlovéniában végeztek kicsit több tesztet csak ugye ötöd akkora lakosságra vetítve...Lengyelek 85 000, osztrákok 100 000, németek NAPI (!!!) 50 000+ elvégzett tesztjéhez viszonyítva, háááát kárcsú. Na mindegy, legalább volt ismét Isteni kinyilatkoztatás, fő üzenet 13. havi nyugdíj visszavezetése (no comment, mindent a választópolgárokért) és ugyanannyi munkahely teremtése, amennyi meg fog szűnni. Diszkrét kérdésem ezzel kapcsolatban az lenne, miért nem inkább megőrizzük a munkahelyeket? Miért nem a munkanélküliség csökkentésére költjük a pénzt a nyuggerek helyett??? khm